Magyar Épületgépészek Napja

Dr. Barótfi István MÉgKSZ elnöke

Napjaink rohanó tempójú világában a mindennapok tennivalói mellett ritkán adódik alkalom, ritkán tudunk időt szánni arra, hogy dolgainkról elgondolkozzunk, elemezzük, értékeljük, netán új gondolatainkat megfogalmazzuk. A ritka alkalmak egyike talán az ünnepnapok, melyek a szokásos napi feladatainktól eltérnek, vagy eltérítenek és ilyenkor ébredünk rá, hogy a megszokott cselekedeteinket csinálhatnánk másként is, és amit eddig csináltunk, vagy amit a megszokás miatt természetesnek tartunk kezelhetnénk másként is.

A 2017. évi Magyar Épületgépészek Napja rendezésének kezdetei az előző évi rendezvényt követően már a karácsonyi ünnepekre nyúlnak vissza, így számomra az előzőekben említett elgondolkodás, elemzés, értékelés, álmodozás akkor kezdődött, és azóta a rendezés mindennapi feladatai mellett tovább élt. Bár az épületgépészek napja rendezvény már több, mint két évtizedes múltra tekint vissza, és a rendezvénynek már-már kialakult forgatókönyve van, mégis több kérdés felvetődött bennem, melyre a megnyugtató válaszhoz mind a mai napig csak a további kérdések csatlakoztak. A kérdések a rendezvény alapjaitól kezdve: kinek, milyen célból és hogyan rendezzük.

Az épületgépészek napja szereplői

Ha túl felszínesen, vagy nagyon általánosan nézzük a kérdéseket, akkor a válasz egyszerű: magyar épületgépészeknek szakmai találkozó a saját maguk megünneplésére. De mindjárt a válasz első részénél el kellett gondolkodni: kik, akikről szól ez a nap, kik az épületgépészek, akiket ünnepelünk, vagy ünnepelni akarunk. Az épületgépészmérnök bizonyára épületgépész, hiszen dokumentuma van róla, de a szerelőipar mérnökei, akik a megtervezett épületgépész rendszereket kivitelezik, vagy az ilyen munkát irányítják épületgépészek-e? De épületgépész-e az ilyen rendszerek elemeit gyártó cégek mérnökei, vezetői. Nem vagyok biztos benne, hogy a szakma ezeknek a megítélésében egységes, és a kialakított véleményt egységesen kezeli a gyakorlatban. Erre talán a legjobb példa, hogy a szaknapokon a gyártók, kereskedők, kivitelezők vannak többségben, ők finanszírozzák a rendezvényeket, beleértve annak nem szakmai részeit is, és ezek a mérnökök legtöbbször nem épületgépész végzettségűek. Az esti vacsoránál egy asztalnál ülnek épületgépészeti végzettséget igazolni tudó szakemberek és az ilyennel nem rendelkezők (akik általában többségben vannak). Ha az épületgépészek identifikálják magukat, akkor a dokumentummal nem rendelkezők nem épületgépészek, ha fizetni kell akkor épületgépészek? A kérdés megválaszolását még tovább bonyolítja az a tendencia, hogy az épületgépészeti cégek korábbi szakmai vezetői helyett ma már több cégnél nem épületgépész végzettségű a vezető. Addig, amíg az épületgépész cégek élén szakmai vezetők álltak, addig az épületgépész rendezvények támogatásának kérdése kézenfekvő, szakmai azonosulás és szakmai kapcsolat révén könnyebben elérhető volt, de a megváltozott helyzetben dönteni kell a szakmának és nekik is, hogy ők épületgépészek-e vagy sem.

Az épületgépészek körének meghatározásánál a felsőoktatásban megszerzett dokumentum iránymutató lehet, de hogyan kezeljük a szakmunkás kört? A szakmunkások nem épületgépészek, hanem fűtés és klímaszerelők, központi fűtésszerelők, víz-csatorna szerelők, stb. Nélkülük az épületgépészeti rendszerek megvalósítása nem képzelhető el. Ők épületgépészek, annak ellenére, hogy nem ilyen megnevezésű dokumentumuk van a végzettségükről. Épületgépészeti rendszerek sem léteznek ma már automatizálás, korszerű vezérlés, informatikai rendszerek nélkül. Hiába tervezi meg egy jogosultsággal rendelkező, diplomájában épületgépész elnevezésű mérnök a fűtési rendszert, kivitelezi egy fűtésszerelő, de a beüzemelés, a mindennapi működés a beépített automatika nélkül nem tudja ellátni feladatát, szükséges az ilyen végzettségű szakember közreműködése. Ők épületgépészek? vagy csak addig, amíg az épületgépész rendezvényeket támogatják?

Az épületgépészek fogalma, és főként olyan kontextusban, amikor nem feladat, hanem a funkcionális cél a meghatározó, amikor a szakmai együttlét a fontos, amikor ünneplésről van szó, akkor a legszélesebbkörű értelmezésnek van helye. Ez nem írja felül a szakmai feladatok tudás-felelősség megosztásából adódó megkülönböztetéseket, vagyis ezen a körön belül léteznek tervező mérnökök, akik annak a követelménynek meg tudnak felelni, léteznek olyanok, akik bár épületgépészek, de nincs, vagy nem lehet kamarai tervezői jogosultságuk, vagy ugyan így a valamilyen munkára feljogosított szerelők, és azok is akik nem rendelkeznek jogosultsággal, vagy mert nem szükséges, vagy mert nincs szükségük rá. Véleményem szerint (és ezt nemcsak az épületgépészek napjára kellene érteni) épületgépészek azok a szakemberek,  akik a társadalmi munkamegosztásban az ember számára az épületben az életfeltétek, a komfort biztosítását szolgáló rendszerek megalkotásában, illetve ennek valamely lépcsőjében részt vesznek. És ezt olyan széles körben kell értelmezni, hogy beleértsük az épületgépészeti rendszerek legiszlációs, közigazgatási és engedélyezési lépcsőjében szerepet játszó, és végzettségüktől független embereket is. Az épületgépészek nemzeti jelzője pedig azt felezi ki, hogy nemcsak hazai, hanem határon túli magyar nyelvű szakembereit is beleértjük.

A találkozás célja

A Magyar Épületgépészek Napja eredeti célját tekintve a résztvevők találkozása volt. Ezt a szándékot fejezi ki az alkalomra létrehozott Találkozzunk honlap elnevezés is. A célkitűzés egyértelmű: a résztvevő találkozása egy nem konkrét szakmai kérdés, témakör kapcsán, megismerve egymást, új ismereteket kötve és talán túllépve a szakmai megbeszélések témáját is. A találkozás és megismerés jó alkalom az elismerésre is. Ennek kapcsán az év kiemelkedő szereplőinek megszavazása, díjazása fontos része az eseménynek. Nyilvánvaló, hogy ez a megmérettetés és megdicsőülés értéke nagymértékben attól függ, hogy milyen kör érzi magáévá e jeles napot, és válik aktívvá. Jót tenne az elismerésnek, ha a díjakra szavazók száma jelenős lenne. A szakmának viszont az tenne jót, hogy a szakma kapna nagyobb elismerést, ismertséget. Ehhez azonban mind a célt, mind pedig a célhoz vezető utat át kellene gondolni.

A szakma elismeréséhez nagymértékben hozzájárulna, ha az épületgépészek napja nem belügy lenne, hanem alkalom a külvilág felé nyitásra. Ezt több cél is indokolttá teszi. Az épületgépész tevékenysége közvetlenül emberi igények kielégítésére szolgál, így munkák gyümölcse, eredményének értéke és értékelése maga a felhasználó ember. Ma többségében úgy jut hozzá a megrendelő, a felhasználó ehhez a kényelemhez, szolgáltatáshoz, hogy azt sem tudja ki hozta létre, kinek gondolatai, erőfeszítései kellettek a produktumhoz, hogyan nevezik a létrehozó szakmát. A létesítmények komfortjának kérdése alapvetően az épülethez kötődik, a létrehozóját is leginkább az építéshez, az építészethez kapcsolják. Ha a szakmánk elismertetésében valamit tenni tudunk, akkor az annak a bemutatása, hogy az építészeten kívül (vagy belül) van olyan szakma amelynek ez a feladata és ennek szereplője az épületgépész. De a külvilág felé nyitás azért is fontos, mert munkánk eredményének visszajelzője legvégsősoron nem a műszaki ellenőr, hanem a használó ember. A felhasználókkal való találkozás tehát az elismerés és munkánk minőségének ellenőrzése miatt egyaránt fontos, tehát találkozzunk, találkozzunk a felhasználóval, a széles értelembe vett alkalmazókkal, a civilekkel. A szakmai elismerés, megismertetés más szakterületek művelőivel is fontos. Ha a találkozás szakmai aspektusát nézzük csak, akkor sok lehet a hozadéka, ha építésszel, épületinformatikussal, netán humán higienikussal van módunk beszélgetni, megismertetni dolgainkat, megismerni véleményüket, partneri kapcsolatokat kialakítani, és a végén még a szakmai elismerésüket is kivívni. Az épületgépészek napja tehát jó alkalom a szakma megismertetésére más szakterület és a civil felhasználó felé kivívva munkánk, szakterületünk elismerését.

 

A Magyar Épületgépészek Napja rendezvényei

A Magyar Épületgépészek Napja rendezvényeinek programja több, mint húszéves múltja, bár folyamatosan változva, de a lényeget tekintve kialakult: szakmai programok, kiállítás és bál. Ezek tartalma, a résztvevői kör, a helyszínek is változtak, de a változást egyfajta aktuális súlypont, és a közreműködő szervező személye jelentette. A változásban a szervezők szerepe többnyire minőség javítására irányult és ez a törekvés nemcsak a programok színvonalának javítására, hanem a külsőségek és a résztvevői kör kiszolgálására is vonatkozott. Ez a helyzet kielégíti a szakmai találkozás igényét, de az állandó fővárosi rendezés, a színvonal garanciáját biztosítását remélő kiállítói és báli helyszín egyfajta szűrőként is működött, mely lényegesen hozzájárult a rendezvényen résztvevő törzsközönség kialakulásához, melyben természetszerűen a támogatói kör meghatározottsága dominál. Ennek eredményeként az épületgépészek napjának szereplői stabilizálódtak, új szereplők kevés számmal jelentek meg, sőt részben az előzőekben bemutatott összefüggések, valamint külső – elsősorban gazdasági változások – hatására a támogatások szervezése egyre nehezebb feladatnak tűnik. Természetes, hogy a külső hatások érezhető következményeit nem lehet egyszerűen kompenzálni, de a körülményekhez való alkalmazkodás nélkül a további lét, netán fejlődés megkérdőjeleződik. Nem kétséges, hogy a találkozás a szakterület, a szakemberek javát szolgálja, de a körülményekhez való alkalmazkodás nélkül az elképzelt találkozzunk cél nem érhető el, az épületgépészek napja nem lesz fenntartható. A körülményekhez való alkalmazkodásnál csak a megszokás, a korábbiaknak megfelelő rendezés, a minőségre való törekvés és hivatkozás kevés, meg kell fontolni az előzőekben leírtak – az épületgépészek körének széleskörű értelmezése, a nyitás a külvilág, a társszakmák és civil szféra felé – megvalósítának gyakorlati lehetőségét. Ezek a kérdések persze összetett módon jelennek meg a helyszínt, a programot, a megszólítottak és meghívottak körét egyaránt érintve.  A megszokást, a hagyományokat és a változásokat a realitások talaján kell szinkronizálni, melyhez mindenekelőtt a célok egyértelmű megfogalmazása, belátás, szándék, akarat és sok-sok munka szükséges.

Vízió a Magyar Épületgépészet Napja jövőjéhez

A szakmai ünnepünk jövőképéhez más ünnepek tapasztalataiból próbálhatunk példát meríteni. Az ünnepek sokszínűségéből a hagyományos keresztény ünnepek, a világ globális összefogására létrehozott számos ünnep, mint pl. Föld napja, környezetvédelmi világnap, a munka ünnepe, nők napja, az építészek világnapja (október 6), stb., a hagyományokból az üzleti világ nemzetközivé váló ünnepei (Halloween, Valentín nap… stb.), de a hazai szakmai élet különböző területeinek ünnepei, mint pl. építők napja, pedagógus nap, idegenvezetők napja, építészeti világnap (július 1.) stb. szolgálhatnak némi tanulsággal, bár a realitás talaján maradva, inkább csak ez utóbbiakat érdemes jobban megvizsgálni. Nem tudom pontosan, de talán a legutolsó alkotás ezen a téren a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztségviselők Napja, mely születési idejét tekintve a Magyar Épületgépészek Napját követte. Ez az ünnep egy zárt, pontosabban egy körülhatárolt szakmai kör megbecsülését fejezi ki munkaszünettel, kitüntetésekkel. Nem állítom, hogy bármiféle hasonlóság a közalkalmazottak és az épületgépészek között volna, de talán arra mégis jó a példa, hogy megálmodjuk, vizionáljuk a Magyar Épületgépészet Napját a jövőben.

A Magyar Épületgépészek Napja egy olyan ünnepnap, mely valamennyi magyar épületgépész ünnepe (a hangsúly a valamennyin van) a szakmunkásképzőtől az egyetemi hallgatókon keresztül a szakma és tudomány valamennyi aktív és már nem aktív tagjait is beleértve éljenek az ország bármely szögletében. A szakmunkásképzőkben ez a nap aktív oktatási szünetet jelent, melyen a tanulók a szakmán kívüli kulturális és sport rendezvényekkel, a jó tanulók kitüntetésével és az érdeklődő vendégek számára a szakma bemutatásával telik. A felsőoktatási intézményekben hasonlóan nyitottan a szakma, kultúra, sport és szórakozás ésszerű és minden lehetőségét kihasználva szervezetten és spontánul szervezik az épületgépészek napját. Az épületgépészek napján tehát országosan intézményekben, településeken sokféle és különböző rendezvények zajlanak, szervezőik a helyi közösségek meghatározó személyei, intézményei, szövetségei minden kötöttség és sablon nélkül. Az országban évente más-más nagyváros vállalja a fő rendezvényt, melyen az országos kitüntetések átadására kerülhet sor. Az ünneplés különböző formái a sport, kultúra, szakma és természetesen a szakmai bálozás is a lehetőségekhez igazodnak és a rendezés motorja a szakmai elhivatottság, amelyen persze sokat segíthet a vállalkozó tehetősség. Az a nap tehát egy sokszínű szakmai közösségi ünnep, mely az összetartozás, az együttműködés és szakmai elismertség és civil kapcsolatok építésének lehetősége. A nap eseményeivel van teli a találkozzunk honlap, az eseményekről beszámol a szakmai sajtón kívül a legtöbb hazai média is. A nap után feltöltődve és megújulva vághatnak neki minden épületgépész a következő év feladatainak.

Az illúziókból vissza a valóságba, a jelenbe. Az eddigi és az ez évi Magyar Épületgépészek Napja szervezése is mindig komoly előkészületeket, munkát igényelt. Az ezeket felvállalóknak a legnagyobb elismerés a munkájukért. A munkában a sokféle elképzelés miatt sokszor nehéz kompromisszumot kellett kötni a szervezőknek, és ez a helyzet ebben az évben sem volt másként. A víziókból ebben az évben annyi valósul meg, – és ez kicsiny, de mégis eredmény, – hogy a rendező szervezetek a korábbi évekhez képest bővültek, szélesítve ezzel a képviseltek, a bevontak körét. Természetesen a víziók valóra váltásához még nagyon sokat kell tenni, az épületgépészeknek szövetségben, koordinációval és nagyon sok munkával, de az álmok csak így valósíthatók meg. A 2017-es évben már megtettük az első lépést, és reményeink szerint egyeztetve lépésenként a megkezdett munkát folytatni lehet, hogy a közel jövőben a magyar épületgépészek és leendő épületgépészek – éljenek az ország bármely pontján – magukénak érezzék ezt a napot, aktívan részt vegyenek ezen és ünnepeljenek.