Szabó Ilonka utca emléktábla avatás

Zoltán Attila elnök
1. Köszönöm a szót, a lehetőséget, köszöntöm én is a megjelenteket, a régi tanárokat, hallgatókat, tanoncokat, idősebbeket és fiatalokat, vendégeket kísérőket
2. Köszönöm az Iskola vezetésének, hogy ezt az ünneplést lehetővé tette és támogatta
3. Köszönöm Dénes Istvánnak és Móczár Gábornak, hogy az emléktábla ötletét kitalálták, a mai megemlékezést megszervezték, és az, hogy sokan támogatták, hozzájárultak, hogy ma itt lehessünk, nekik is köszönet
4. Szövetségünk –és ez itt a reklám helye- meg felkarolta és támogatta az ötletet, hiszen szívünkhöz közel állt, sok energiát fektetünk a szakképzés fejlesztésébe, így is találtunk gondolatban és tettben egymásra, és közösen másokra, hogy ma itt lehessünk,
5. Visszatérve az ünnepségre: István a lényeget elmondta, az utánam következők elmondják a múltat. Én csak kicsit elgondolkodom.
6. Ahogyan én most érzem, ahogy beleláttam, mint kicsit kívülálló, hiszen csak néha és vendégként jártam a falak között, ez az épület és aurája azért mégiscsak a szakképzés egyik nagy, megemlékezésre tényleg méltó alma matere volt. És emlékeinkben az is marad. Annak meg külön meg örülhetünk, hogy jó kezekben van és most is hasonlóan jó célokat szolgál.
7. Amíg otthont adott az épületgépészeti és építőipari szakképzésnek, az épületen és közvetlen környezetén kívül csak egy dolog volt állandó: a VÁLTOZÁS. Többször változott neve, nagysága, vezetése, feladata, tanárok, oktatottak, sorolhatnám,
8. Ki jobban, ki kevésbé emlékszik rá, ki most hallja majd első alkalommal a történéseket. Akik meg már nem tudnak velünk emlékezni, azokra meg mi emlékezzünk 1 perc néma felállással, néma csenddel –biztos mindenkinek eszébe jut valaki, valakik- akikre gondolhattok, gondolhatunk, mert nem lehetnek köztünk.
9. …………..1min
10. Ha visszatértünk megemlékező gondolatainkból, most pár szót a szakképzés, szakképzők, szakképzettek mai helyzetéről?! Azon kívül, hogy ebben az épületben itt most nem szakképzés folyik, érdemben nem változott semmi, most is csak egy dolog az állandó, most is a VÁLTOZÁS! Csak a sebessége még fel is gyorsult.
11. Kevés olyan szakember van, aki nyomon tudja követi az 1-3-5 évenkénti változásokat. Néha ugyanabból a szakképzésből 3 változat fut párhuzamosan. Most KLIKből NGM szárnyai alá megyünk, lesz belőlünk szakiskola, meg szakgimnázium, gyengék a 8. osztályos belépők. Kínálat meg van bőven: alapképzés, ráépülés, technikus, hatósági és mesterképzés egy kis duális képzéssel fűszerezve?! De legyünk optimisták, csak tisztul a kép, csak türelem, csak küzdelem, amit ráraktak a századok, évtizedek, mi majd lemossuk!! És születnek újabb szakképzési alma materek, amelyeket majd utóbb a hálás utókor meg fog hasonlóan koszorúzni. Mert az élet meg a szakképzés nem áll meg.
12. Ebben a gyorsan változó világban azért mától már egy fix pontunk bizton van is, és az is marad, ez az épület és a szelleme, szellemisége, üzenete. A múltja, ez az ami fix, állandó. Ezt mától már emléktábla is jelzi. Ha valaki ide járt és itt jár, és a táblára néz, ezt a múltat látja, virtuálisan. És a megtörténteket még a politika, meg a történelem sem írja át, újabban tán nem is akarja, legfeljebb az egyéni képzelet. Halljuk hát autentikus megemlékezésekből, mi is történt e falak között.

Budapest, 2015. október 21.