Szervezet

A Szövetség története

A rendszerváltás az élet minden területén változásokat eredményezett, melynek első látványos területe a politika, illetve a közigazgatás volt. Új szereplők, új szervezetek jelentek meg és a korábban volt megszokásokat új tevékenységek váltották fel. A folyamat békésen és viszonylag lassan zajlott, így a szakmai területeken késleltetve, észrevétlenül ment végbe. A műszaki értelmiség meghatározó társadalmi szervezete mellett kezdtek megjelenni más civil szervezetek és szakmai köztestületek, kamarák.

Az épületgépészet szakmai társadalmi szervezete akkor az Építéstudományi Egyesület (ÉTE) volt, amely az építőipar teljes spektrumában szakosztályokkal lefedte az elsősorban vezetői, mérnöki területeket ebben az iparágban. A rendszerváltást követően az ÉTE elnöke dr. Meszléry Celesztín volt (1991-ben alelnök, 1994-2004. között elnöke), aki az épületgépészet szakmailag elismert művelőjének és aktív közéleti szereplőjének számított. A MTESZ egyesületei rendszerváltás előtt a szakmai élet fontos színterei voltak, mert itt találkozhatott az állami vezetés és a szakma. Az egyesületekben folyó aktivitás a kormányzati munkának gyakran kezdeményezői voltak és lehetőséget nyújtottak közvetlen szakmai véleménycserére.

Ezt a lehetőséget Meszléry Celesztín is jól érzékelte, de azt is, hogy ez a rendszerváltással alaposan megváltozott. Erről az időszakról egy újságban adott interjúban azt mondta: „az ÉTE, ha nem is szerezte vissza korábbi befolyását, de lehetőséget kapott a törvénykezési, műszaki, jogi szabályozás folyamataiban a véleményalkotásra, folyamatosan erősítette társadalmi, erkölcsi, kormányzati elismertségét. Rengeteg olyan törvényt szavazott meg az országgyűlés, amelyeknél a mi véleményünket is figyelembe vették, például a közelmúltban a közbeszerzési törvény, építési törvény említhető. A gombamódra szaporodó szervezetek sorában nem tudtunk versenyre kelni a törvényi alapon létrehozottakkal, sokszor érdekvédelmi szervezetekkel sem, mert az építőipar nem állt ki, csak részben mögöttünk. Ez a helyzet javul, mert az új vezetés stratégiája is a koordináló szerep felé irányul.” Úgy gondolta, hogy az a kapcsolati tőke, mely munkássága során kialakult, nem veszhet el, és ennek hasznosítására szervezte meg és hozta létre a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetséget 1999-ben. Az új szervezet előnyének gondolta, hogy a kialakult sokszínű politikai képletben a személyes kapcsolatokat hatékonyan tudja kamatoztatni. A szövetség céljaként a szakterületen működő szervezetek munkájának összehangolásában, koordinálásában, a szakterület és kormányzati kapcsolatban a képviseletben látta a jövőt, az épületgépészet egészét jobbító tevékenységet. Az alapítói szándék tehát az volt, hogy –a honi épületgépész szakmában egyfajta ernyőszervezetként–  a szakma érdekképviseletében érintett szakmai szervezetek, intézmények tevékenysége összehangolásának fóruma, támogatója, kezdeményezője legyen, és azzal a céllal, hogy az oktató-képző-tervező-gyártó-kivitelező-üzemeltető épületgépészeti szakma összehangoltan, összefogottan, közösen védje érdekeit, képviseltesse, pozícionálja magát mind a kormányzati, mind a felhasználói szférában.

A MÉgKSZ működésében kezdetétől fogva – miközben a célul tűzött feladatait igyekezett megvalósítani – feszültségek voltak jelen. Személye a szakmai tevékenység értékét a mérnöki, elsősorban, vagy majdnem kizárólag a BME-n végzett épületgépészmérnökök körére szűkítette, és a kívül maradottak, a kirekesztettek nem azonosultak a szervezet tevékenységével. Pedig ez a kör az épületgépészeti felsőoktatásban végbement változások következtében jelentősen bővült: a pécsi, debreceni és gödöllői egyetemeken végzettek száma már nem volt elhanyagolható. Ilyenformán az épületgépészet szereplőinek egésze helyett csak egy részét képviselte.

A szövetség tevékenységében zavart okozott, hogy az általa képviseltek körében egyre jelentősebb szerepet kapott a MMK Épületgépészeti tagozata. Ez annak ellenére gond volt, hogy a két szervezetben többségében ugyan azok a szakemberek végezték a munkát. A zavart elsősorban a szereposztás jelentette, ugyanis az MMK törvényileg kapott feladatai és jogosultsága részben vagy egészében a szövetség céljaiban is szerepelt.

Az idő előrehaladtával a szövetség működési körülményei is folyamatosan és lényegesen változtak. A változást a szövetségen belüli, de főként a külső feltételek okozták. A belső változás alapvetően a szervezet vezetőinek változása jelentette, és ez mindig valamiféle reményt jelentett a kivülmaradottak számára. Az alapító elnök elhunytával az őt követő elnökök aktív és elkötelezett munkát végeztek, de a külső körülmények változása következtében ez egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. A korábban volt személyes kapcsolatok elfogytak, a szakmai és kormányzati szereplők korosztálynyit változtak, és a kormányzat szakmapolitikai és irányítási módszere is egyre kevésbé igényelte a szövetség, általában a szakmai szervezetek véleményét, tanácsadó, segítő véleményt formáló közreműködését. Közben pedig szaporodtak a különböző ágazati szakmai szervezetek (egyesületek, szövetségek) és ezek térnyerése néha a gazdasági erőfölény, gyakran saját kapcsolatrendszerük következtében nőtt, önálló utat tudtak járni. A szövetség céljaiban megfogalmazottak tehát kiürültek, a szakterületen tevékenykedő szervezetek ellentéte élesedett, és senki nem tartott igényt a koordinációra. Ennek következménye a szövetség tagságának csökkenésére, működésének gazdasági alapjait is érintve új út keresését, a célok újrafogalmazását kényszerítette ki.